Görcsönydoboka község helyzetének bemutatása

Görcsönydoboka Baranya megyei aprótelepülés Mohácstól 18 km-re, amely 445 lakosával egyszerre képviseli a mintaszerű társadalmi-kulturális összefogást, másrészt küszködik az utóbbi évtizedekben elinduló, és egyre inkább aggasztóvá váló népesedési és foglalkoztatási gondokkal, keresve azt a kitörési pontot, amely biztosítaná és igazolná a falu létjogosultságát.
A fiatal generáció tagjai – néhány kivétellel – már nem Görcsönydobokán fogják leélni felnőtt életüket, családot is más településen, nagy valószínűséggel városban fognak alapítani. A legsúlyosabb érv, ami a végeleges költözés mellett szól, szinte minden esetben az, hogy sem a faluban, sem annak 20 km-es körzetében nincs munkalehetőség. És ahogy az élet sokszor bizonyítja, ha a megélhetésről van szó, az ész dönt a szív ellenében!

Történelmi áttekintés

Népesedési folyamatok etnikai összetétel

A ma Görcsönydoboka néven ismert község eredetileg két különálló falut alkotott. A lakosság etnikai összetétele homogén képet mutatott, hiszen ezeket a falvakat kizárólag magyarok lakták. Görcsöny – latin nevén Gerchum – és Doboka – /Danaba, Dobouka/. Első írásos emléke 1333-ból maradt fenn, ekkor saját pappal rendelkeztek, és tekintélyes – bár nem számszerűsíthető – népességgel bírtak. Feltételezések szerint a kép település már a tatárjárás idején is létezett, bár Doboka nem a jelenlegi helyén, a völgyben, hanem a dombtetőn terült el.


A mohácsi csata elsősorban földrajzi okok miatt érintette a falvakat, mivel Görcsöny és Doboka a csata helyszínétől mindössze 12-15 km-re fekszenek, és a tomboló katonák könnyű célpontjainak számítottak. A XVI. Század közepén török uralom alá kerül vidékről elhurcolt, illetve elmenekülő népesség lepusztult, lakosságszámában és méretében egyaránt összezsugorodott falvakat hagyott maga mögött, melyeknek élére török helytartók kerültek. Az elnéptelenedett falvakba kisebb számban szerbek telepedtek, akiket a törökök katonai és politikai célokra használtak fel. A zentai csata /1697/ újabb fordulópontot jelentett, hiszen ezután Görcsöny és Doboka lakossága a színmagyar összetétel helyett gyökeresen más képet mutat: a falvak tiszta szerb településekké alakulnak.
Ettől kezdve Görcsöny új neve Ráczgörcsöny lett, Dobokát viszont nem érintette a szerb betelepedés. A kuruc harcok után Ráczgörcsöny a Szekcsőn lakó Bésán család birtokába került, de 1720-ban Dobokával együtt – „pusztaként” – Somberekhez csatolták, mivel népességük annyira megfogyatkozott, hogy önálló településekként már nem volt létjogosultságuk. Mária Terézia trónra kerüléséhez köthető a legfontosabb, máig kiható változás Ráczgörcsöny és Doboka életében. Az uralkodó rendelete alapján német telepesek költözhettek be többek között a Délkelet-Dunántúlra.
.
A németajkú betelepülők folyamatosan, több hullámban érkeztek új hazájukba, Ráczgörcsöny és Doboka telepesei 1745 körül költöztek be a falvakba. Származásuk körül sok vita folyt: a legvalószínűbb elképzelés szerint frankok voltak, akik un. keverék nyelvjárást hoztak magukkal, annak is jellegzetes fuldai változatát. Az 1829-es dokumentációk kimutatták, hogy Ráczgörcsöny németajkú lakossága 350, szláv lakossága 20 főből állt, míg Doboka kizárólag németajkú népessége 157 főt tett ki. A szerbeknek 1810 óta már templomuk is volt Görcsönyben, majd Ráczgörcsöny és Doboka önálló temetőt is kialakított. A németek csak „svábul” tudtak és tanultak, külön német és szerb iskolát alapítottak. A kulturális különállás ellenére a két népcsoport mindig békében élt egymás mellett.
1938 őszén megalakult „Volksbund” /Magyarországi Németek Szövetsége/, az erőteljes tagtoborzó akció végére Görcsönyben és Dobokán a lakosság 90 %-a tartozott a Volksbund kötelékébe. A Volksbund által szervezett rendezvények, összejövetelek szolgálták a tagok összekovácsolását, megalapították az 1943-ban egyesített Görcsönydobokán az első óvodát.1947 tavaszán felvidéki magyar telepesek érkeztek, Görcsönydobokára mintegy 40 család.

Mivel a településnek nem volt országútja, később többen elhagyták a falut. A vagyonukból kifosztott volt Volksbundtagok állami gazdaságokban és módosabb gazdáknál vállaltak munkát.
A második világháborúban részt vettek a Görcsönydoboka lakosok is, egyrészt mint honvédek, másrészt min SS /Schutstafel/Védcsapat/ katonák. Az áldozatok száma Görcsönydobokán összesen 38 fő volt.
A németek kitelepítésére 1948 júniusában került sor Görcsönydobokán, ám csak 6-7 családot érintett, mivel a falu fekvése és a hatalmas esőzések miatt megközelíthetősége igen kedvezőtlen volt.
Görcsönydobokán 1950-től két nemzetiség alkotja a falu lakosságát, a német /80-85 %/ és a szlovákiai magyarság.

Foglalkoztatás és munkaerőhelyzet

Görcsönydoboka zsáktelepülés, a Görcsönydobokát Somberekkel összekötő út csak 1973-ban épült meg.
Helyben két nagyobb cég biztosít megélhetést: Csele-delta kft és a Lengl-Grill Kft. Az előbbi az egykori Sombereki Béke Őre Mezőgazdasági Termelő-szövetkezet Görcsönydoboka telepének „utóda”, mely egy évtizedes önálló működést követően – az európai uniós előírásoknak megfelelően – 2002 nyarán alakult korlátolt felelősségű társasággá. Fő profilját, a növénytermesztést és a baromfitenyésztést megtartotta, ám feladatai immár modern, új gépparkkal látja el. Dolgozóinak száma kb. 40 fő, mindenki Görcsönydoboka lakos.
A másik potenciális munkaadó a Lengl Grill Kft, ebben a baromfivágó üzemben az összes dolgozóból /40 fő/ kb. 11 helyi lakos, a többiek a környék falvaiból ingáznak Görcsönydobokára. Egyéb jelentősebb vállalat vagy cég nem telepedett meg a faluban, így a lakosság döntéshelyzetbe kényszerült: munkát keres a környéken –olyan távolságban, ahová még megéri bejárni-, netán önálló vállalkozás keretében próbál boldogulni /ez főleg a szakmunkás képesítésűek körében jellemző, pl. kőműves, mezőgazdász, asztalos vagy vendéglátó esetében/vagy marad a munkanélküliség, esetleg az önkormányzati közmunka.

Lakásviszonyok

Ha valaki a dombtetőről leereszkedve rápillant a falura, annak egységes képe rögtön felkelti a figyelmet: legyenek a házak bármilyen típusúak vagy korúak, azokat mindig melléképületek, konyhakert és hátsó kert követi.

A faluban csak kizárólag családi házakat találunk: többségük az 1960-70-es években tipikus, sátortetős megoldással épül, ám ezen kívül jelentős az újabb, 1980-1990-es évekre jellemző, tetőtér beépítéses- teraszos házak aránya is. Ma már vannak szép számmal olyan ingatlanok is Görcsönydobokán, melyeknek külföldi – osztrák, német, holland – tulajdonosaik vannak. Ők évente 3-4 alkalommal töltenek el hosszabb-rövidebb időt a faluban, évközben helybeliek gondozzák és felügyelik a házakat.
Hogy miért vettek itt Görcsönydobokán házat ezek a külföldiek? Van, akit rokoni kötődés fűz a faluhoz, vannak, akik partnerközségeinkből – mint visszatérő vendégek – döntöttek az olcsó vásárlás mellett, és vannak, akik hirdetés útján találtak rá csöndes, takaros házukra.
Ellátás és szolgáltatások

Görcsönydoboka alapellátásának minőségi és mennyiségi mutatói hosszú időn keresztül nagyon alacsonyak volta. Aszfaltozott út is csak 1973-ban épülhetett, a helyi iskolát a központosítás után megszüntették, s a faluban nem lehetett sem postát, sem orvosi rendelőt létesíteni.
Az 1990. évi rendszerváltozáshoz közeledve azonban mind több lehetőséghez jutott a település: szinte minden háztartásban lett vezetékes víz és gázfűtés, valamint kábeltelevíziós szolgáltatás.
Az áttörést természetesen Görcsönydoboka életében – hasonlóan több száz „sorstársához” – a rendszerváltozás hozta, mivel az önállósulása alanyi jogon járó, szabad belátással, kevesebb kötöttséggel elkölthető forrásokkal járt. Így kerülhetett átadásra 1992. decemberében a Faluház, a település társadalmi-kulturális életének köz-és kiindulópontja, elterjedt a vezetékes telefon, átadásra került a futballcsapat öltözője, renováltuk az óvodát, a két katolikus templomot és a ravatalozót, kiépült a szennyvízcsatorna-rendszer, 2003-tól működik csillagpontos kábelszolgáltatás, valamint a falu teljes hosszában egységes járdát alakítottunk ki. Az elmúlt 5 évben egy régi parasztházat sikerült pályázati támogatással eredeti állapotban visszaállítani, ez az épület lett a Civil Közösségek Háza, ahol állandó kiállítást is találunk. Az elmúlt évben a gyermekek részére az Uniós normáknak megfelelő játszóteret építettünk, s 2007. március 3-án kerül átadásra kívül-belül felújított, teljesen újonnan berendezett Ifjúsági Klub szintén pályázati támogatásból.
Az alapinfrastruktúra megszilárdítása az önkormányzat részéről fellendítette a vállalkozói kedvet is: új arcot öltött a magánkézbe került italbolt, az eddig monopolhelyzetben lévő ÁFÉSZ- élelmiszerbolt mellett létesült két másik üzlet is, presszót, illetve pékséget nyitottak – ezáltal fokozatosan kialakult az egészséges versenyhelyzet, bővült a kínálat a szolgáltatások színvonala javult.
A független önkormányzat megalakulásával és a szolgáltatások választékának színesedésével azonban nem párosult az alapellátások körének bővülése. Az alacsony népességszám miatt /428/ továbbra is csak óvoda található a településen. A diákok Somberekre járnak iskolába, utaztatásukat részben iskolabusszal, részben a menetrendszerinti járattal oldja meg az önkormányzat.

Az oktatáshoz hasonlóan a háziorvosi ellátás is csak félig-meddig, időszakosan megoldott: hetente egy alkalommal jön át Somberekről az orvos, másnapokon el kell utazni Somberekre a központi rendelőbe. A betegeket, időseket a falugondnoki busz rendszeresen szállítja.Görcsönydoboka alapvető infrastruktúrája teljes mértékben kiépült, annak minősége eléri, sőt egyes esetekben meg is haladja a környékbeli átlagot. Az alapellátások területén viszont hiányosságok sorát fedezhetjük fel, melynek orvoslására a település méretéből és földrajzi helyzetéből adódóan vajmi kevés esély mutatkozik.

Kultúra, szabadidő és társadalmi aktivitás

Görcsönydoboka mindennapi életét a német gyökerű „sváb” kultúra hatja át: a falut járva lépten-nyomon németül beszélgető emberekkel találkozunk, esetleg láthatunk néhány népviseletbe öltözött „bőszoknyás” asszonyt, a vasárnapi ebéd főzése közben a német nyelvű rádióadó szól.


A hétköznapokon túl a falu kulturális szerveződései, programjai is a német nemzetiségi hagyományokból táplálkoznak, azokra építen, s azok fenntartásán fáradoznak. Ahhoz azonban, hogy az ünnepekben visszatükröződjenek elődeink szokásai, értékei, olyan „bölcs idősekre” van szükség, mint például Görcsönydoboka esetében Sziebert Ferenc íróra, aki hosszú éveken keresztül dokumentálta a helyi németség sorságnak alakulását saját tapasztalatainak, illetve az egykori történetek események papírra vetésével, azok publikálásával. Az ő segítségével sikerült feléleszteni régi néphagyományainkat, mint pl. a sváblakodalmast, a tűzkerékhajítást, a betlehemezést, a betakarítási ünnepet.

Görcsönydobokán a kulturális és civil élet egyaránt nagy lendületet vett 1990 után. A falu központjában felépült a Faluház, melynek kezdeményezésére sorra alakultak a kulturális csoportok.
1992-ben elsőként a hagyományőrző német nemzetiségi népdalkör, ezt követően 1993 tavaszán három, szintén hagyományőrző német nemzetiségi tánccsoport- gyermek, ifjúsági és felnőtt korcsoportban. A település amatőr futballcsapata még ugyanabban az évben állt össze, hasonlóan az önkéntes tűzoltók csapatához. Az idős lakosságnak 2000 óta a nyugdíjasklub keretei között biztosítunk aktív, és egyben szórakoztató elfoglaltságot, kirándulásokat, bálokat szervezünk, a tagok gyakran vendégeskednek a környékbeli klubok programjain, ahol népdalokkal is fellépnek. 2003 tavaszán alakult meg a Görcsönydobokai Ifjúsági Kulturális Egyesület 30 fővel, vele egyidőben pedig a polgárőrség is. A Faluházban mozgó könyvtár és telekuckó is működik 5 számítógéppel.
Községünkben évente kb. 4-5 nagyobb kulturális rendezvény van, ezekbe az óvodások is bekapcsolódnak, hiszen rendszeres szereplői különböző kulturális programoknak.Az óvodában anyanyelvük mellett németül is tanulnak verseket, mondókákat, énekeket és táncot, ezzel egyszerre ápolják hagyományainkat és alapozzák meg általános iskolai tanulmányaikat, nyelvismeretüket.


Az iskolások az első osztálytól kezdve részesülnek kötelező jellegű német nyelvi oktatásban, melynek során különösen nagy hangsúlyt fektetnek a nemzetiségi kultúra megőrzésére. Kirándulásaink, rendezvényeink, ezernyi szállal kapcsolódnak a német gyökerekhez, külföldi partnerkapcsolatok segítik a nyelvtudás csiszolását, értékes barátságok kialakítását. A középiskolások, egyetemisták, főiskolások kötődése falujukhoz már valamivel gyengébb, ők a hétvégeken inkább a könnyed szórakozást választják, kevésbé érdekli őket a nagyobb kötöttséget jelentő elfoglaltság.
A felnőtt lakosság többnyire csak a munkának él, néhány családtól eltekintve nehéz őket otthonról kimozdítani, de ezzel szemben a nyugdíjasok nagy aktivitást mutatnak a kulturális programok szervezésében és részvételében is.

A falusi turizmus jellege és lehetőségei

Görcsönydobokán „valódi” idegenforgalomról csak a rendszerváltozás után beszélhetünk. 1990 előtt a német nyelvterületen élő rokonok, barátok, ismerősök látogattak csak el a településre- más motivációjú vendégek nem is érkezhettek, hiszen a falunak se marketing-tevékenysége, sem megfelelő infrastruktúrája nem volt /legalább egy korszerű művelődési ház/
Tulajdonképpen nem volt hova, és mire idejönni! Görcsönydoboka turizmusának „állóvizét” a rendszerváltozás kavarta fel. A falu vezetése hamar felismerte, hogy az alapellátások, az infrastruktúra és a szolgáltatások körének bővítése kiváló lehetőséget teremt a turizmus kialakítására, majd fellendítésére.


Zsáktelepülésről lévén szó, gondot okoz a falu megközelítése, ugyanakkor ez a helyzet jelent előnyt is, hiszen sokkal nyugodtabb, csendesebb, és tisztább levegőjű, mint az átmenő forgalommal rendelkező települések. A falukép rendezett, az emberek anyanyelvi szinten beszélnek németül, rendkívül vendégszeretők, barátságosak, a hagyományos – a mezőgazdasághoz szorosan kötődő – falusi életmód a kor követelményeihez igazodva jelenik meg.
A szerény vonzerőleltár felmérése után meg kellett találni azt a hagyományokban gyökerező, könnyen megvalósítható programot, amely beindítja a görcsönydobokai turizmus vérkeringését. A „kitörési” pontot a sváblakodalmas hagyományának felélesztése jelentette.
A félnapos – délutántól késő estig tartó program elnyerte mind a vendégek, mind az önkormányzattal kapcsolatban lévő utazási irodák tetszését, így hamarosan már 2-3 hetente érkeztek külföldi turisták a faluba. A délszláv háború – a határ közelsége miatt – negatív hatásait azonban községünk vendégforgalma is hamar megérezte. Éveken keresztül pangott a sváblakodalmas iránt érdeklődők száma, és a mai napig sem tért vissza a konfliktus előtti forgalom.
1992-ben Frannach /Steiermark/ településsel partnerközségi megállapodás született, ez az első lépést jelentette a tartós külkapcsolatok megalapozásában.
A papíron „hivatalosan” létező partnerkapcsolat mellett még két másik külföldi településsel alakult ki igen jó viszonya községünknek.
A lassan, de biztosan kialakuló külföldi kapcsolatrendszer előnyeit mindkét fél élvezi: a hagyománnyá váló kölcsönös látogatások – mind egyéni, mind közösségi szinten – alkalmat biztosítanak a tapasztalatcserére, az egy tőből fakadó, ám mégis oly különböző kultúrák egybefonódására, anyagi viszonylatban pedig több lehetőséghez, pályázati forráshoz juthat önkormányzatunk – nem beszélve külföldi partnereink anyagi támogatásáról.

Befejezésül meg kell említenem Görcsönydoboka turizmusának egy fontos tényezőjét, nevezetesen azt, hogy az alkalmi vendéglátás mellett a falubeliek is részt vesznek az idegenforgalomban. Ez még önmagában nem lenne különös, ám ennek a turizmusnak speciális a motivációja és a benne résztvevők összetétele is. A már említett külföldi partnerközség látogatásokkor ugyanis zömmel a civil szervezetek, illetve a kultúrcsoportok tagjai utaznak német nyelvterületre, fellépési és „világlátó” szándékkal egyaránt. A külföldiek által favorizált sváblakodalmason kívül egy-két helyi rendezvény bír „turistacsalogató” jelleggel. Általánosságban mégis megállapítható, hogy a falubeli rendezvényeket felkeresők egy kb. 20-25 kilométeres hatósugarú körből kerülnek ki.

Nekünk itt a „Végvárakon” – de általában is, mint kistelepülés – háromszor annyi energiát kell befektetnünk, hogy valamire jussunk, mint a nagyobb falvaknak. Az idegenforgalom tekintetében éppen ezért nem látszik olyan kitörési pont, amely hosszú távon és tartósan megalapozná Görcsönydoboka turizmusát. A vendégfogadás várhatóan a partnerközségekből érkezők baráti látogatásaira fog korlátozódni, a sváblakodalmas „gerincét” adó két kultúrcsoport, az énekkar és a tánccsoport a lassú önfelszámolás útjára lép – egyrészt az elöregedés, másrészt a fiatalok elköltözése miatt-, így a jövőben a „nagyszabású” rendezvények helyett inkább helyi programok gondoskodnak majd a jórészt csak falubeliekből állók szórakoztatásáról.
Bár végszóként megállapítható, hogy a falu ismertsége, jó híre bárhol és bármikor hasznot hozhat, a veleszületett német nyelvtudásban rejlő lehetőségek tárháza elvileg kimeríthetetlen.
Csak a görcsönydobokaiakon múlik, mennyire képesek és hajlandóak eddigi lelkesedésüket és tenniakarásukat a turizmus más területein is kamatoztatni, ezzel közvetve meghatározni a falu jövőbeni jellegét, annak megítélését kül- és belföldön egyaránt.

Forrás: Gelányi Nóra 2004.:Görcsönydoboka szociálgeográfiai
elemzése, különös tekintettel a turizmusra.
Diplomamunka, PTE TTK p. 117

Görcsönydoboka 2007. március 2.

Ritzl Jánosné
falugondnok